Étkező

Ebben a helyiségben – miután leírás nem maradt fenn róla és az eredeti bútorzatot sem sikerült megtalálni – időszakos, változó kiállításokat rendezünk. Az Emlékmúzeum anyagának bősége lehetőséget nyújt arra, hogy a változó kiállítás tárlóit időről időre más és más, Lisztről és köréről készült képekkel, dokumentumokkal, kéziratokkal, plakettekkel és egyéb emlékekkel berendezve mutassuk be látogatóinknak. Tematikus kiállításainkhoz gyakran más gyűjtemények is kölcsönöznek kiegészítő anyagokat.

Az itt látható zongora a bostoni Chickering cég gyártmánya. Jonas Chickering (1798-1853) legjelentősebb szabadalma az öntöttvas keret volt (1840-43), ez adott hangszereinek nagyobb stabilitást és dúsabb hangzást. Az amerikai cég az alapító halála után is számos sikert ért el. 30.540 opus-számú, angol mechanikás, hosszú hangversenyzongorája az 1867-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, sőt készítőjét, Charles Francis Chickeringet III. Napoleon császár a becsületrend lovagi címével tüntette ki. A díjnyertes, 7 1/3 oktáv hangterjedelmű, egyenes húros, kétpedálos, külsőleg is igen dekoratív (rózsafa szekrényű, faragott-hajlított lábú) hangszert maga Chickering vitte el 1867 karácsonyán Lisztnek Rómába. Az ajándéknak csodájára jártak a rómaiak, Lisztnek azonban - állandó római lakás híján - gondot okozott a 254 cm hosszú és 147 cm széles zongora elhelyezése. 1872-ben magyar barátjának, Augusz Antal bárónak szekszárdi kúriájára szállíttatta, ahol korábban maga is többször vendégeskedett. Az 1867-es Chickering-zongora csak Liszt halála után, 1887 áprilisában került a Zeneakadémiára: Augusz báró özvegye (a szintén nála őrzött üvegzongorával együtt) Liszt budapesti hangszerhagyatékához csatoltatta.